Bevezető - A gitár kialakulásának történeti előzményei

2013. október 10. 11:31

A gitár történetében járatos szakemberek szerint a XV. század előtt nem bizonyítható a gitár létezése, bár hasonló hangszerek előfordulhattak korábban is. A korai gitárokat négy vagy öt páros húrral készítették és ekkor még nem volt általánosan elfogadott szabály a húrok hangolására. A XVI. század közepétől jelenik meg a hat különböző hangra (E, A, D, G, H, E) hangolás, és e század végén, egyes hangszereken már hat szimpla húr található, mindez azonban csak a XVIII. század végére állandósul mind a hangszerkészítők, mind a hangszert használók körében. Ebben az időben a gitárt szólódarabok tolmácsolására használták, ugyanis kisebb hangereje miatt elveszett a nagyzenekari hangzásban. Talán éppen ezért vált elkerülhetetlenné a hangszer megújítása.

Egy a miénktől részletesebb történeti leírás található itt: http://www.gitarhangtechnika.hu/irasok-sorozatok/a-gitar-tortenete-i.html  valamint itt: https://hu.wikipedia.org/wiki/Git%C3%A1r

A gitár első nagy megújítója: Antonio De Torres

A XIX. században Torres a gitárt nagyobb testtel és ezzel nagyobb hangerővel, mélyebb tónusokkal ruházta fel. Ötletei és átalakításai olyan sikeresek voltak, hogy azóta a klasszikus (bél-nylon húros) gitárok tulajdonképpen már nem változtak jelentős mértékben. Ezen gitárokat két nagy csoportra oszthatjuk:

Flamenco: Spanyolország déli részén élô cigányok népzenéje. A flamenco gitár könnyebb és a húrok jóval közelebb vannak a fogólaphoz, mint a klasszikus gitár esetében. Ez elősegíti a gyors staccato játékmódot, a húrok pörgő, csattogó hangjának létrehozását. A stílus éles és rövid ideig zengő hangokat igényel. 

Flamenco gitár

A klasszikus játékstílus a flamencóval szemben telt, mélytónusú és hosszan zengő hangokat kíván, ennek megfelelően a klasszikus gitáron magasabb fekvésűek a húrok és nehezebb, vastagabban megmunkált alapanyagokból építik fel. A klasszikus gitár és gitárjáték elterjedése Andrés Segovia nevéhez köthető, játékának hatására vált népszerűvé a klasszikus gitár és a klasszikus játékstílus. 

A gitár második újjászületése - A Martin-gitár.

A Martin céget 1833-ban Christian Frederick Martin alapította (a cég a mai napig a Martin család tulajdonában van). Az 1850-es években Martin fejlesztette ki az X-merevítést az akkor még bélhúros akusztikus gitárokon. Azóta ez az eljárás alaptechnológia az akusztikus gitárokat gyártó cégeknél. 1920-1930-ig számos jelentős újítás fűződik Martin nevéhez: a hangszer acél húrokkal szerelése, a ma is ismert húrláb kialakítása, a nyak megerősítése, a nyak és a test találkozása a 14. érintőnél. A Martin cég összes újítása szabványt teremtett a fémhúros akusztikus gitár gyártásában.

Ezen gitárokat sík fedlapos gitároknak is nevezik. Kialakításuk főként a nagyobb hangerő elérésével hozható párhuzamba, hiszen a klasszikus gitárral ellentétben e hangszerek elegendő hangerővel rendelkeznek az ének kíséretéhez egy zenekaron belül. A gitár hangzásának bemutatásával foglalkozik a Gitáreffekt Kézikőnyv, bevezetés című fejezete is. ITT!

A domború fedlapos akusztikus gitárok

Az a törekvés, hogy a gitárnak egyre nagyobb hangereje és teltebb hangzása legyen, vezetett el a domború fedlapos gitárok kifejlesztéséhez.
Ezen hangszereknél nagyobb teret kap a basszus tartományban megszólaló hang, ezért főként blues, jazz műfajokban használatosak és kedveltek a mai napig. A leghíresebbé vált hangszereket a következő cégek nevéhez köthetjük: Gibson (1902-től, alapító: Orville Gibson), az 1930-as évektől D’Angelico, és az Epiphone.

A fejlődés furcsa teremtményei

Az egyre nagyobb hangerő elérése újabb megoldások kikísérletezésére sarkallotta a hangszerkészítőket. Az 1920-1930-as években a gitártest hangnyílásába egy alumíniumból készült kúpot építettek melyet rezonátorként használva a nagyobb hangerő elérésének reményében egy igen különös hangú gitár született és nagy népszerűségnek örvend a mai napig is. Ezeket a rezonátoros gitárokat ma már mindenki Dobro-gitárként ismeri.

A XIX. század végén fejlődött ki egy másik gitár és ezzel egy időben egy új játékstílus Hawaii-n. A helyi zenészek észrevették, hogy a húrokon keresztbe csúsztatott tárgyakkal érdekes hangzást lehet létrehozni. Ennek a játéktechnikának a kifejlesztése nem köthető egyetlen ember nevéhez, Hawaii, Slide vagy Steel-gitár néven ismerjük.

Az Egyesült Államokban voltak olyan évek, amikor a pedálos és az ölbe fektethető Steel gitárok bármely más hangszernél kelendőbbek, népszerűbbek voltak. 

A gitár harmadik „nagy átváltozása”

Az elektromos gitár feltalálása sem köthető egyetlen személy nevéhez, igazság szerint inkább zenészek, hangszer-készítők, mérnökök és tervezők sorozatos kísérletezésének és együttműködésének eredménye. A kiváltó ok még mindig ugyanaz, ami korábban is oly sokszor okot adott a változtatásra, a nagyobb hangerő elérése. A sokféle próbálkozás során a tervezők előtt nyilvánvalóvá vált, hogy a legegyszerűbb megoldást a hang erősítése az elektro-mágneses hangszedő jelenti. Ezt az ötletet először Rickenbacker ültette át a gyakorlatba egy steel gitárra szerelt hangszedővel (1930). Majd ezt követően egy spanyol gitár „esett az elektromosítás áldozatául" (1930). Nem sokkal ezután 1932-ben látott napvilágot Gibson első elektroakusztikus gitárja is.

Többen is rájöttek, hogy egyszerűbb lenne az elektromos gitár kezelése (sípolás, gerjedés, nem kívánt hangtartományok megszólalása) ha a gitár teste tömör fából készülne. Ebben az esetben a hangdoboz üreges testének nem kívánatos zajait könnyedén ki lehetne küszöbölni, és jobban érvényesülne a fából készült test és a fémhúrok sajátos kombinációja. Les Paul 1939-ben kezdett el dolgozni egy ilyen gitáron, amit 1941-ben mivel azt elkészültnek ítélte, elvitte az akkor már nagy hírnévnek örvendő Gibson céghez. Amikor Gibson meglátta Les Paul gitárját kinevette az elképzelését és a cégen belül, csak úgy nevezték Les Pault: „a kölyök a hangszedős seprűnyéllel". Les Paul azonban ezzel a hangszerrel a továbbiakban is zenélt, és nevéhez a későbbiekben számos újítás fűződik.

Ebben az időben mások is kísérleteztek tömörtestű gitár kifejlesztésével, Pl.: Paul Bigsby és Merle Travis, ennek eredményeként 1944-ben megszületett a Bigsby-Travis elektromos gitár. Az általuk készített gitárnak az volt a sajátossága, hogy a hangolókulcsok a fejnek csak az egyik oldalán helyezkedtek el, és a hangszerre Bigsby kikísérletezett egy tremolórendszert is. A tremoló segítségével a húrok feszességét és ez által a hangok magasságát lehetett változtatni (le, föl) a dolog érdekessége az, hogy ez a gitár csakúgy, mint Les Paul gitárja kereskedelmileg semmilyen eredményt nem ért el. Azonban a Bigsby tremoló fogalommá vált a gitárosok körében.

Kicsit korábban 1943-ban egy másik fiatalember is elkészített egy tömörtestű gitárt, ő volt Leo Fender, és az általa készített hangszer már népszerűvé vált a környezetében működő zenészek között. 1946-ban Leo megalapította saját társaságát (Fender Electric Instrument Company) és 1948-ban George Fullerton is csatlakozott a társasághoz. Együtt építették meg és dobták piacra 1950-ben a Fender Broadcaster gitárt, ám ezt a nevet egy éven belül Telecaster-re változtatták. Ez a gitár volt a világon az első elektromos gitár, amely a kereskedelmi forgalomban is mindenki számára elérhetővé vált. Azonban a történetnek még nincs vége, mivel Leo egy év múlva feltalálta az elektromos basszusgitárt, és 1954-ben piacra dobta minden idők legsikeresebb tömörtestű elektromos gitárját a Fender Stratocaster-t. 

„A Telecaster, a Stratocaster, a Jazz Bass és a Precísion minden kétséget kizáróan olyan szülöttei a Fender cégnek, hogy különböző köntösben még évtizedekig színen lesznek, Leo Fender csendes géniuszának kézzel fogható jeleiként." 

Amikor Gibson meghallotta, hogy Leo Fender sorozatban gyárt tömörtestű elektromos gitárokat, azt mondta az embereinek, hogy „Kerítsétek elő azt a kölyköt a hangszedős seprűnyéllel! "1952-ben jelentek meg az első Gibson Les Paul gitárok a piacon. 1961-ben Gibson drasztikusan átalakította ezeket a gitárokat, azonban olyan nagy igény mutatkozott az eredeti változatra, hogy nem maradt más választás, mint újra gyártani az eredeti Les Paul modelleket, ezzel is igazolva Les Paul eredeti tervének zsenialitását.

Az 1950-70-ig tartó időszakot nyugodtan nevezhetjük a gitárgyártás hőskorának, volt olyan év amikor csak az USA-ban négy millió gitárt adtak el. A gitárgyártás hőskora és az ezt követő évek főként a Fender és Gibson gitárok jegyében teltek el, mind a két cég számos újítással állt még elő mint pl.: Jazz Bass, Gibson SG, Gibson Standard stb.

Közben egyre több országban kezdtek el gitárgyártással foglalkozni, főként a nagy gitárgyártók által létrehozott alapmodellek olcsóbb másolatait gyártották. (Elsősorban a keleti országokban.) Ez azonban csak addig tartott míg 1980-ban Grover Jackson cége piacra nem dobta az un. „Superstrat" gitárt. Ez valójában a Fender Stratocaster formai és tartalmi „továbbfejlesztése". A Fender 21 vagy 22 érintőjéhez képest 24 érintővel rendelkezett, mélyítették tehát a nyak bevágását és ettől a gitár formája kecsesebbé, karcsúbbá vált. Felszerelték a menet közben kifejlesztett technikai újdonságokkal is, ezzel megnövelve  a gitárosok rendelkezésére álló fegyvertárat. Egy strapabíróbb tremolórendszer, az azóta már fogalommá vált Floyd Rose és egy vagy két humbucker hangszedő is helyet kapott az új gitárban, amely így alkalmassá vált az új utakon járó és új hangzásokra törekvő gitárosok úttörő elképzeléseinek tolmácsolására is. 

Ettől a perctől kezdve gyakorlatilag az összes gitárgyártó cég a Superstrat mintájú gitárokat részesítette előnyben és a mai napig legyártott gitárok csaknem fele ilyen és ehhez hasonló modell. Közülük is a leginkább ismerősen a következô márkanevek csenghetnek: Jackson, Charvel, Ibanez, Washburn, ESP, Aria Pro II, Yamaha, Kramer, Cort, Music Man, Caparison, Suhr, stb.

a következô márkanevek csenghetnek: Jackson, Charvel, Ibanez, Washburn, ESP, Aria Pro II, Yamaha, Kramer stb.
Ettôl a perctôl kezdve gyakorlatilag az összes gitárgyártó cég a Superstrat mintájú gitárokat részesítette elônyben és a mai napig legyártott gitárok csaknem fele ilyen és ehhez hasonló modell. Közülük is a leginkább ismerôsen

A fejlesztések egy másik irányban is elkezdődtek, mégpedig a mikroelektronika előretörésével a gitárokon is egyre gyakrabban tüntek fel elektronikus újdonságok, melyek aztán több-kevesebb sikerrel vonultak be a gitározás történetébe. Ilyen például az aktív elektronika is, amelyet az akusztikus és a basszusgitárok esetében nagy előszeretettel alkalmaznak. Az első kísérletek során közvetlenül a testre vagy a hangnyílásba szerelt hangszedőkkel próbálkoztak, később pedig a húrlábba épített piezzo hangszedők váltak népszerűvé. A továbbiakban mindkét eljárást bővítették az aktív elektronikával, amely lehetővé tette az akusztikus gitárok könnyebb hangosítását. Mivel az aktív elektronikához szinte minden esetben hozzátartozik egy legalább három sávos equlizer is, így az eddig sok gondot okozó sípolások, gerjedések és a szintén gyakori hangszínelési problémák is kezelhetőbbé váltak. A mai elektro-akusztikus gitároknál megtalálható a piezzo és a testhangszedő, az aktív vagy passzív elektronika összes kombinációja.

A világ időközben a műanyagok korszakába lépett és ez jelentkezett a hangszergyártásban is. Az első ötvözeteket az Ovation gitárokon figyelhetjük meg, melyek első ránézésre hagyományos akusztikus gitároknak tünnek, azonban a hátlapjuk teknőformára alakított műanyagból készült.

Az eddig felsorolt gitárokon kívül az elmúlt tíz-tizenöt esztendőben megjelentek olyan gyártók is, akik főként a hagyományokra támaszkodva kiemelkedő minőségű gitárokat gyártanak, általában nem tömeggyártási eljárásokkal. Ezen gyártók a kézimunkát előtérbe helyezve precízen, finoman megmunkált hangszereikkel komoly hírnévre tettek szert a szakmán belül. Ilyenek például, a leghíresebbeket említve: Paul Reed Smith, Music Man (a hírnevet megalapozó modelleket Leo Fender tervezte), Ernie Ball (mely sikereit a Music Man hírnevére alapozta, ugyanis 1984-ben megvásárolta ezt a márkát). Godin (kanadai cég, elektromos és elektroakusztikus gitárok és basszusgitárok gyártásában jeleskedik). Warwick (kifejezetten basszusgitárokat gyártó cég). A Suhr cég, amely igazán nagyszerű gitárjaival hívta fel magára az elmúlt években a figyelmet. Vagy a hazai gyártók közül említhetjük a Fibenare és a Blasius nevét. Reméljük, hogy ezen cégek száma egyre növekszik majd, hiszen a gitár fejlődésének érdeke ezt kívánja.

Charles Tailor (akusztikával foglakozó professzor) mondta 1989-ben a következőket: „Még mindig a húros hangszerek fejlesztésének kezdetén járunk.  A tudomány csak most kezd némi segítséget nyújtani a gyártóknak, hogy egyre tökéletesebb hangszereket gyártsanak." Tehát a tökéletes gitár megépítése ma még várat magára.

A gitár hangzásának bemutatásával foglalkozik a Gitáreffekt Kézikőnyv, bevezetés című fejezete is. ITT!

a hagyományokra támaszkodva kiemelkedô minôségû gitárokat gyártanak, általában nem tömeggyártási eljárásokkal. Ezen gyártók a kézi-munkát elôtérbe helyezve precízen, finoman megmunkált hangszereikkel komoly hírnévre tettek szert a szakmán belül. Ilyenek például, a leghíresebbeket említve: Paul Reed Smith, Music Man (a hírnevet megalapozó modelleket Leo Fender tervezte)
az elmúlt tíz-tizenöt esztendôben megjelentek olyan gyártók is, akik fôként 
a hagyományokra támaszkodva kiemelkedô minôségû gitárokat gyártanak, általában nem tömeggyártási eljárásokkal. Ezen gyártók a kézi-munkát elôtérbe helyezve precízen, finoman megmunkált hangszereikkel komoly hírnévre tettek szert a szakmán belül. Ilyenek például, a leghíresebbeket említve: Paul Reed Smith, Music Man (a hírnevet megalapozó modelleket Leo Fender tervezte)
Az eddig felsorolt gitárokon kívül 
az elmúlt tíz-tizenöt esztendôben megjelentek olyan gyártók is, akik fôként 
a hagyományokra támaszkodva kiemelkedô minôségû gitárokat gyártanak, általában nem tömeggyártási eljárásokkal. Ezen gyártók a kézi-munkát elôtérbe helyezve precízen, finoman megmunkált hangszereikkel komoly hírnévre tettek szert a szakmán belül. Ilyenek például, a leghíresebbeket említve: Paul Reed Smith, Music Man (a hírnevet megalapozó modelleket Leo Fender tervezte)
az Ovation gitárokon figyelhetjük meg, melyek elsô ránézésre hagyományos akusztikus gitároknak tünnek, azonban a hátlapjuk teknôformára alakított mûanyagból készült.
A világ idôközben a mûanyagok korszakába lépett és ez jelentkezett a hangszergyártásban is. Az elsô ötvözeteket
az Ovation gitárokon figyelhetjük meg, melyek elsô ránézésre hagyományos akusztikus gitároknak tünnek, azonban a hátlapjuk teknôformára alakított mûanyagból készült.
A világ idôközben a mûanyagok korszakába lépett és ez jelentkezett a hangszergyártásban is. Az elsô ötvözeteket
az Ovation gitárokon figyelhetjük meg, melyek elsô ránézésre hagyományos akusztikus gitároknak tünnek, azonban a hátlapjuk teknôformára alakított mûanyagból készült.
a következô márkanevek csenghetnek: Jackson, Charvel, Ibanez, Washburn, ESP, Aria Pro II, Yamaha, Kramer stb.
  Ettôl a perctôl kezdve gyakorlatilag az összes gitárgyártó cég a Superstrat mintájú gitárokat részesítette elônyben és a mai napig legyártott gitárok csaknem fele ilyen és ehhez hasonló modell. Közülük is a leginkább ismerôsen
a következô márkanevek csenghetnek: Jackson, Charvel, Ibanez, Washburn, ESP, Aria Pro II, Yamaha, Kramer stb.
tartott, míg a 1980-ban Grover Jackson cége piacra nem dobta az un. „Superstrat" gitárt. Ez való-jában a Fender Stratocaster formai és tartalmi „továbbfejlesz-tése". A Fender 21 vagy 22 érintô-jéhez képest 24 érintôvel rendel-kezett, mélyítették tehát a nyak bevágását és ettôl a gitár formája kecsesebbé, karcsúbbá vált. Felszerelték a menet közben kifej-lesztett technikai újdonságokkal is, ezzel megnövelve  a gitárosok rendelkezésére   álló  fegyvertárat.
olcsóbb másolatait gyártották. (Elsôsorban a keleti országok-ban.) Ez azonban csak addig 
tartott, míg a 1980-ban Grover Jackson cége piacra nem dobta az un. „Superstrat" gitárt. Ez való-jában a Fender Stratocaster formai és tartalmi „továbbfejlesz-tése". A Fender 21 vagy 22 érintô-jéhez képest 24 érintôvel rendel-kezett, mélyítették tehát a nyak bevágását és ettôl a gitár formája kecsesebbé, karcsúbbá vált. Felszerelték a menet közben kifej-lesztett technikai újdonságokkal is, ezzel megnövelve  a gitárosok rendelkezésére   álló  fegyvertárat.
olcsóbb másolatait gyártották. (Elsôsorban a keleti országok-ban.) Ez azonban csak addig 
tartott, míg a 1980-ban Grover Jackson cége piacra nem dobta az un. „Superstrat" gitárt. Ez való-jában a Fender Stratocaster formai és tartalmi „továbbfejlesz-tése". A Fender 21 vagy 22 érintô-jéhez képest 24 érintôvel rendel-kezett, mélyítették tehát a nyak bevágását és ettôl a gitár formája kecsesebbé, karcsúbbá vált. Felszerelték a menet közben kifej-lesztett technikai újdonságokkal is, ezzel megnövelve  a gitárosok rendelkezésére   álló  fegyvertárat.
Közben egyre több országban kezdtek el gitárgyártással foglal-kozni, fôként a nagy gitárgyártók által létrehozott alapmodellek 
olcsóbb másolatait gyártották. (Elsôsorban a keleti országok-ban.) Ez azonban csak addig 
tartott, míg a 1980-ban Grover Jackson cége piacra nem dobta az un. „Superstrat" gitárt. Ez való-jában a Fender Stratocaster formai és tartalmi „továbbfejlesz-tése". A Fender 21 vagy 22 érintô-jéhez képest 24 érintôvel rendel-kezett, mélyítették tehát a nyak bevágását és ettôl a gitár formája kecsesebbé, karcsúbbá vált. Felszerelték a menet közben kifej-lesztett technikai újdonságokkal is, ezzel megnövelve  a gitárosok rendelkezésére   álló  fegyvertárat.Közben egyre több országban kezdtek el gitárgyártással foglal-kozni, fôként a nagy gitárgyártók által létrehozott alapmodellek 
olcsóbb másolatait gyártották. (Elsôsorban a keleti országok-ban.) Ez azonban csak addig 
tartott, míg a 1980-ban Grover Jackson cége piacra nem dobta az un. „Superstrat" gitárt. Ez való-jában a Fender Stratocaster formai és tartalmi „továbbfejlesz-tése". A Fender 21 vagy 22 érintô-jéhez képest 24 érintôvel rendel-kezett, mélyítették tehát a nyak bevágását és ettôl a gitár formája kecsesebbé, karcsúbbá vált. Felszerelték a menet közben kifej-lesztett technikai újdonságokkal is, ezzel megnövelve  a gitárosok rendelkezésére   álló  fegyvertárat.
teltek el, mind a két cég számos újítással állt még elô mint pl.: Jazz Bass, Gibson SG, Gibson Standard stb.
Az 1950-70-ig tartó idôszakot nyugodtan nevezhetjük a gitárgyártás hôskorának, volt olyan év amikor csak az USA-ban négy millió gitárt adtak el. A gitárgyártás hôskora és az ezt követô évek fôként a Fender és Gibson gitárok jegyében
teltek el, mind a két cég számos újítással állt még elô mint pl.: Jazz Bass, Gibson SG, Gibson Standard stb.
igazolva Les Paul eredeti tervének zsenialitását.
az eredeti változatra, hogy nem maradt más választás, mint újra gyártani az eredeti Les Paul modelleket, ezzel is 
igazolva Les Paul eredeti tervének zsenialitását.
Amikor Gibson meghallotta, hogy Leo Fender sorozatban gyárt tömörtestû elektromos gitárokat, azt mondta az emberei-nek, hogy „Kerítsétek elô azt a kölyköt a hangszedôs seprûnyéllel!"1952-ben jelentek meg az elsô Gibson Les Paul gitárok a piacon. 1961-ben Gibson drasztikusan átalakította ezeket a gitárokat, azonban olyan nagy igény mutatkozott 
az eredeti változatra, hogy nem maradt más választás, mint újra gyártani az eredeti Les Paul modelleket, ezzel is 
igazolva Les Paul eredeti tervének zsenialitását.
Amikor Gibson meghallotta, hogy Leo Fender sorozatban gyárt tömörtestû elektromos gitárokat, azt mondta az emberei-nek, hogy „Kerítsétek elô azt a kölyköt a hangszedôs seprûnyéllel!"1952-ben jelentek meg az elsô Gibson Les Paul gitárok a piacon. 1961-ben Gibson drasztikusan átalakította ezeket a gitárokat, azonban olyan nagy igény mutatkozott 
az eredeti változatra, hogy nem maradt más választás, mint újra gyártani az eredeti Les Paul modelleket, ezzel is 
igazolva Les Paul eredeti tervének zsenialitását.
e hangszerek elegendô hangerôvel rendelkeznek az ének kíséretéhez egy zenekaron belül.

Instrument Reklám ©2017 | Tel: +36309665142 • Cím: 1148 Budapest, Miskolci u. 9. Fsz/1.