XI. Fejezet - Az akkordfogások létrehozása

2013. október 10. 08:16

Akkordnak akkor nevezünk egy hangzatot, ha legalább négy különböző hangot szólataunk meg benne. A hármashangzat esetében, felmerül a kérdés: hogyan lehet akkord egy olyan hangzatból, melynek összesen három különböző hangja van? Ez a kérdés számos vitára adott már okot a múltban, most elég ha annyit tudunk, hogy az összetevő hangok valamelyikének oktávban való megismétlését, a zenetudományok elfogadják, egy új hang megjelenéseként. Így bármely hármashangzat akkordá vállhat, amint valamelyik – esetleg egyszerre több – hangját, egy oktávval magasabban, vagy mélyebben megismételjük. Az akkorfogások kialakításához tökéletesen ismernünk kell a skálák ujjrendjeit, hiszen az egyes ujjrendek hangjainak elrendeződése határozza meg, hogy az adott pozícióban milyen akkordfogás hozható létre. Tehát a skálák ujjrendjeit és az akkordfogásokat, mindíg szerves egységként kell kezelnünk. Ez meg is határozza a létrehozható fogások számát. Mivel öt ujjrendbe csoportosítottuk a skálahangokat, ezért első megközelítésben öt Dúr, öt moll, öt szűkítet és öt bővített fogás kialakítása tűnik kézenfekvőnek, vagyis ujjrendenként egy-egy, összesen húsz akkordfogás.

Itt két megjegyzést is kell tennünk: Az első az, hogy természetesen ettől lényegesen több akkordfogás is kialakítható! A második eleve két részből áll és a bővített akkordot érinti. Ez az akkord Dúr hangnemben nem fordul elő, mivel a skála hangjai nem kínálják számunkra a lefogás lehetőségét, ettől még meg kell tanulnunk hiszen moll hangnemben majd elengedhetetlen az ismerete, viszont egyelőre elegendő két fogását megtanulnunk. Ugyanis az akkord formai képét meghatározó hangköz a Dúr-terc, s mivel más hangköz nem szerepel az akkordban, mindíg ugyanazok a fogások alakíthatók ki a gitár nyakán egy Dúr-terccel magasabban, vagy mélyebben, melyben a hangok is ugyanazok, csak az akkordon belüli sorrendjük változik meg.

A létrejövő fogásokat, számos különböző megfigyelés alapján csoportosíthatjuk. Lesz közöttük négy, öt és hat húrt megszólaltató fogás, találkozhatunk úgynevezett Barre (híd) fogásokkal (Ez azt jelenti, hogy valamelyik ujjunk – legtöbbször az egyes ujj, de más ujjal is előfordul majd – egyszerre több húrt fog le ugyanannál az érintőnél), továbbá bármely akkordfogás kerülhet olyan mélyen lefogásra, hogy a legmélyebb hangjai üresen megpengetett húrokra esnek majd. Természetesen a lefogásuk ujjrendje ebben az esetben átalakul majd, de a hangok elrendeződése nem változik. Ezeket az akkordokat jellemzően üres húros, vagy nyitott akkordfogásnak nevezzük.

Mint az alábbi ábrákon láthatjuk, sem a skálák, sem az akkorfogások ujjrendjeit nem láttuk el a hangmagasságra utaló jelzésekkel, mivel az egész rendszert tetszés szerinti kezdőhangról felépíthetjük. Az akkorfogások alatti arab számok és a mozgó kék négyzetek (utóbbinál a moll akkord kivétel) pedig, mindíg a  skálák ujjrendjéhez és a Dúr akkordfogásokhoz segítenek viszonyítani, az összes többi akkordfogást, s egyben azt is mutatják, hogy melyek a szerkezetileg azonos módon felépülő akkordok. 

  1. sor = Dúr skála ujjrendjei
  2. sor = a skálához igazított Dúr akkordfogások
  3. sor = a skálához igazított moll akkorfogáasok
  4. sor = a skálához igazított szűkített akkordfogások
  5. sor = bővített akkordfogások

Nézzük meg a C – Dúr hangnem akkordjainak összes matematikai lehetőségét úgy, hogy csak a megismert öt Dúr, öt moll és öt szűkített fogást alkalmazzuk.

Ugyanez egy táblázatban. A felső sorban, a skála hangjait, alatta az ujjrendjeit találjuk. Az alatta elehlyezkedő sorokban pedig a hangnem akkordjait. Amennyiben az oszlopokat olvassuk, az adott ujjrendben felállítható akkord-skálát kapjuk meg, emelkedő sorrendben. Amennyiben a sorokat olvassuk, az öt Dúr, öt moll és öt szűkitett fogást láthatjuk, más-más sorrendekben.

1. sor = A C Dúr skála hangjai  1. oszlop = III-IV. fokhoz tartozó ujjrend és a C Dúr akkord-skála ebben az ujjrendben
2. sor = A C Dúr skála ujjrendjei 2. oszlop = V. fokhoz tartozó ujjrend és a C Dúr akkord-skála ebben az ujjrendben
3. sor = A C akkord öt fogása 3. oszlop = VI. fokhoz tartozó ujjrend és a C Dúr akkord-skála ebben az ujjrendben
4. sor = A dm akkord öt fogása 4. oszlop = VII-I. fokhoz tartozó ujjrend és a C Dúr akkord-skála ebben az ujjrendben
5. sor = Az em akkord öt fogása 5. oszlop = II. fokhoz tartozó ujjrend és a C Dúr akkord-skála ebben az ujjrendben
6. sor = Az F akkord öt fogása  
7. sor = A G akkord öt fogása  
8. sor = Az am akkord öt fogása  
9. sor = A h félszűkített hármashangzat öt fogása  

 

Letölthető tartalmak

  1. A C-Dúr skálához igazítható akkordfogások (5 Dúr, 5 moll, 5 szűkített akkord külön-külön és a skála ujjrenjeihez igazítva. A fent látható összes táblázatnak megfelelően.)


Ezzel lezártuk tanulmányaink elsô olyan szakaszát, amely alapjaiban meghatározza a gitározás elméleti és gyakorlati   – építkezésen alapuló – továbbtanulását. Az eddigiekben megismerkedhettünk azzal a minimális szükséglettel, amely-re minden tanulónak feltétlenül szüksége van ahhoz, hogy a továbbiakat megértse. Ezeket követôen már sem az elmé-leti, logikai módszerek, sem a gyakorlati eszközök nem hordoznak merôben eltérô gondolkodású elemeket. A zenét meghatározó alapvetô fogalmak és az ezekhez tartozó eszközök (a melódizálás, melynek eszközei a skálák, a harmónizálás, melynek eszközei az akkordok és a ritmus) megfogalmazása és értelmezése megtörtént. Tehát egy olyan biztos alap került lefektetésre, melyre lehet építkezni.
 
Mielôtt azonban tovább haladnánk, röviden ki kell térnünk a konszonancia és disszonancia fogalmának meghatá-rozására. Két vagy több hangnak az egyidejû megszólalása kétféle érzést válthat ki belôlünk, konszonánsnak akkor mondjuk a hangzatot, ha az összecsengô hangokat egymáshoz valónak érezzük, disszonánsnak mondjuk akkor, ha a hangok között ellentétet érzünk s a hangokat nem tartjuk egymáshoz valónak. A konszonáns hangzat, vagy akkord önmagában véve is kielégítô, megnyugtató érzést kelt. Ilyen hangzat a Dúr és a moll hármashangzat, minden más hangzat disszonáns. Tehát disszonánsnak nevezzük az olyan hangzatot vagy akkordot, amely önmagában véve nem nyújt kielégítô értelmet. Felmerülhet a kérdés, hogy miért van akkor szükség egyáltalán a disszonáns hangzatok, akkor-dok használatára. Ehhez meg kell értenünk, hogy ezek a hangzatok, igazi értelmüket nem egy légüres térben fejtik ki,  (Ilyen például, a gyakorlás során merülhet fel, amikor sem a megszólaltatásuk elôtt, sem utána nem hangzik el másik akkord, vagy hangzat. Tehát önállóan szólalnak meg. Önálló jelentésük viszont pont az, hogy hangjaikat nem tartjuk egymáshoz illônek.) ezért mindíg valamilyen komplett zenei környezetben, harmóniamenetben juthatunk el igazi értelmükhöz, sôt bizonyos problémákra kizárólag ezek a hangzatok kínálnak megoldást. Mivel a disszonáns akkord feszültséget kelt, hiányérzetet hagy maga mögött, ezért természetes vágy lép föl a nyugalmi helyzet irányába, s ennek következményeképp mozgást, életet visz a harmóniamenetekbe is. Kimondhatjuk, hogy a disszonancia révén kerül          a zenébe mozgás, tehát a változatosság képviselôje, míg a konszonancia a nyugalomé és az állandóságé.
 

Összefoglalás

Ezzel lezártuk tanulmányaink első olyan szakaszát, amely alapjaiban meghatározza a gitározás elméleti és gyakorlati – építkezésen alapuló – továbbtanulását. Az eddigiekben megismerkedhettünk azzal a minimális szükséglettel, amelyre minden tanulónak feltétlenül szüksége van ahhoz, hogy a továbbiakat megértse. Ezeket követően már sem az elméleti, logikai módszerek, sem a gyakorlati eszközök nem hordoznak merőben eltérő gondolkodású elemeket. A zenét meghatározó alapvető fogalmak és az ezekhez tartozó eszközök (a melodizálás, melynek eszközei a skálák, a harmonizálás, melynek eszközei az akkordok és a ritmus) megfogalmazása és értelmezése megtörtént. Tehát egy olyan biztos alap került lefektetésre, melyre lehet építkezni.

Mielőtt azonban tovább haladnánk, röviden ki kell térnünk a konszonancia és disszonancia fogalmának meghatározására. Két vagy több hangnak az egyidejű megszólalása kétféle érzést válthat ki belőlünk, konszonánsnak akkor mondjuk a hangzatot, ha az összecsengő hangokat egymáshoz valónak érezzük, disszonánsnak mondjuk akkor, ha a hangok között ellentétet érzünk s a hangokat nem tartjuk egymáshoz valónak. A konszonáns hangzat, vagy akkord önmagában véve is kielégítő, megnyugtató érzést kelt. Ilyen hangzat a Dúr és a moll hármashangzat, minden más hangzat disszonáns. Tehát disszonánsnak nevezzük az olyan hangzatot vagy akkordot, amely önmagában véve nem nyújt kielégítő értelmet. Felmerülhet a kérdés, hogy miért van akkor szükség egyáltalán a disszonáns hangzatok, akkordok használatára. Ehhez meg kell értenünk, hogy ezek a hangzatok, igazi értelmüket nem egy légüres térben fejtik ki, (Ilyen például, a gyakorlás során merülhet fel, amikor sem a megszólaltatásuk előtt, sem utána nem hangzik el másik akkord, vagy hangzat. Tehát önállóan szólalnak meg. Önálló jelentésük viszont pont az, hogy hangjaikat nem tartjuk egymáshoz illőnek.) ezért mindíg valamilyen komplett zenei környezetben, harmóniamenetben juthatunk el igazi értelmükhöz, sőt bizonyos problémákra kizárólag ezek a hangzatok kínálnak megoldást. Mivel a disszonáns akkord feszültséget kelt, hiányérzetet hagy maga mögött, ezért természetes vágy lép föl a nyugalmi helyzet irányába, s ennek következményeképp mozgást, életet visz a harmoniamenetekbe is. Kimondhatjuk, hogy a disszonancia révén kerül a zenébe mozgás, tehát a változatosság képviselője, míg a konszonancia a nyugalomé és az állandóságé.

Az elhangzottakat azért tartom nagyon fontosnak, mert a tanár nélkül tanulókban felmerülhet a kétely, a disszonáns akkordokkal kapcsolatban, hogy vajon lesz-e olyan zene, melyben ezekre az akkordokra van szükség? S ha ez a kétely felmerül, könnyen juthatnak arra a hibás következtetésre, hogy nem tudják mindezt elképzelni. Ezért aztán nem, vagy nem olyan figyelemmel foglalkoznak, a disszonáns akkordokkal, mint ahogy kéne. Pedig az összes leképezhető akkordfogásnak több, mint a 99%-a disszonáns akkord, és számos olyan zenei műfaj létezik, melynek akkord készletében nem is, vagy csak elenyésző számban szerepelnek konszonáns akkordok. Következésképpen, ezen akkordok ismerete épp olyan fontos, sőt a számukat és az előfordulási arányokat tekintve, kétség sem férhet a pontos ismeretük fontosságához.

Instrument Reklám ©2017 | Tel: +36309665142 • Cím: 1148 Budapest, Miskolci u. 9. Fsz/1.