XVI. Fejezet - A fő hangzatok (A hangnem megállapítása. A fő- és mellék hangzatok viszonya)

2013. október 10. 08:03

A fő hangzatok mind Dúr mind moll hangnemben az I. IV. V. fokok. Az I. fok neve tonika (T), dallami szempontból ez az alaphang, minden innen indul és ide érkezik. Összhangzati szempontból a tonikán elhelyezkedő hangzat tercének Dúr, vagy moll volta dönti el, hogy Dúr vagy moll hangnemről van e szó. Az V. fok neve domináns (D), a tonikától számított felső ötöd (kvint) az alaphangtól számított ötödik hang. A IV. fok neve szubdomináns (SD), a tonikától számított alsó ötöd (kvint lefelé, kvart fölfelé lásd hangközfordítás), az alaphangtól lefelé az ötödik hang. A II. III. VI. VII. fokokat mellék hangzatoknak nevezzük.

A T, D, SD akkordokat hangjaira bontva és a hangokat magasságuk szerinti sorba rakva megkapjuk a hangnem skáláját, Pl.:

Kimondhatjuk tehát, hogy a hangnem pontos megállapításához elegendő a három fő hangzatot (T, D, SD) felismerni. Ezen belül a T a centrum az állandóság, a D és SD a változatosság és a szembenállás képviselője. 

A fő- és mellék hangzatok viszonya

Az I. IV. V. fokon álló hangzatok minden szempontból tökéletesen kifejezik mind a Dúr, mind a moll hangnemet, fölmerülhet a kérdés, hogy a harmonikus jelentőségen túl mi a szerepük a II. III. VI. VII . fokon álló mellék hangzatoknak. Ehhez tudnunk kell, hogy dallami (tonális) szempontból csak háromféle hangzat létezik: tonika, domináns és szubdomináns. Ezért azt kell meghatározni, hogy a II. III. VI. VII. fokon álló mellék hangzatok hogyan és milyen formában helyettesíthetik az I. IV. V. fokon álló fő hangzatokat.

Minden mellék hangzat valamely fő hangzatra utal, azt helyettesítheti és annak dallami szerepét veheti át. (Abban az esetben, ha a mellék hangzatok inkább önálló akkordként szerepelnek és nem helyettesként, azonnal egy más hangnembe való törekvés lép fel.) Éppen ezért a mellék hangzatok minden esetben a fő hangzatok helyetteseként használhatók. Valamely mellék hangzat annak a fő hangzatnak a funkcióját veheti át mellyel az adott hangnemen belül a legnagyobb rokonságban áll. A korábbiakban megtárgyaltuk a tercrokonság fogalmát, mely két akkord között a legerősebb rokoni kapcsolat. Nincs más dolgunk, mint az I. IV. V. fokon álló fő hangzatokkal tercrokonságban álló mellék hangzatokat megkeresni és behelyettesíteni.

- A VI. fokon álló mellék hangzat helyettesítheti az I. fokon álló fő hangzatot és betöltheti a tonika funkcióját.
- A II. fokon álló mellék hangzat helyettesítheti a IV. fokon álló fő hangzatot és betöltheti a szubdomináns funkcióját.
- A III. és VII. fokon álló mellék hangzat az V. fokon álló fő hangzatot helyettesíthetik és betölthetik a domináns funkcióját.


Gyakorlatok - Néhány alapvető ritmus-szekvencia (a nyolcados lüktetés)

A ritmusjáték gyakorlásánál (a nyilvánvaló hangzásbéli és játéktechnikai különbségektől eltekintve) teljesen lényegtelen, hogy harmóniákat, vagy hangközöket, torzított, vagy tiszta hangzást beállítva játszunk. A lényeg mindíg az, hogy az adott ritmikai lüktetést pontosan felismerjük és alkalmazzuk. Az elektromos gitáron történő játék sajátossága az, hogy pengetőt használunk, ebből következik, hogy a hangok megszólaltatását le-fől mozdulatokkal hajtjuk végre, vagyis ez a két mozdulat áll a rendelkezésünkre valamennyi ritmizáció megvalósítására. Ezért érdemes a ritmus-lüktetéseket csoportosítani, mely nagyon egyszerű eredményt hoz: egy adott zene vagy nyolcados, vagy triolás, vagy tizenhatodos lüktetésű. Ennek értelmében a pengető kezünk mindíg az adott dalban előforduló leggyorsabb ritmust lükteti mindvégig, mint egy metronóm szára. Ezzel biztosítjuk a tempó és a hangok hosszúságának – egymáshoz és a tempóhoz viszonyított – pontos betartását. Mivel a pengető kezünk folyamatosan a leggyorsabb ritmust lükteti, ezért a hosszabban megszólaló hangok úgy jönnek létre, hogy a kívánt helyen egyszerűen nem érünk hozzá a húrokhoz, (Lásd zárójelbe rakott pengetési jelzések) ezért ezeken a helyeken az előzőleg megpengetett hang tovább fog szólni. (Természetesen közben a pengető kezünk soha nem esik ki a ritmusból)

A 11. gyakorlat három különböző a ritmizálásból mindíg csak két-két ütemet láthatunk, az első ütemben a szabadon zengő változatot találjuk, míg a második ütemben a tompítással (elől dempfelt: a bal kézzel lefogjuk a húrokat, de nem szorítjuk azokat a fogólapra, az így kapott csattogó hang a gitár teljes terjedelmében állandó.) leírt változatot találhatjuk. Természetesen az ütemeket folyamatos ismétléssel gyakoroljuk.

A 14. gyakorlat már összetettebb, mivel itt eleve két ütemből áll össze a teljes ritmusképlet, ugyanakkor szüneteket is tartalmaz a ritmizáció. Ezeknél ügyeljünk arra, hogy a csend éppoly fontos része a zenének, mint a megszólaló hang. Megvalósításuk végtelen egyszerű: a bal kézzel lefogjuk a húrokat, de nem szorítjuk azokat a fogólapra, és nem érünk a húrokhoz a pengetővel sem, egyébként pedig ugyanannyi ideig tartanak, mint ameddig a megszólaló hang tartana. 

Letölthető tartalmak

  1. 11-13. gyakorlat
  2. 14. gyakorlat


Gyakorlatok - Néhány alapvető ritmus-szekvencia (a tizenhatodos lüktetés)

A 15. gyakorlatnál mindkét sorban ugyanazt a ritmizálást látjuk, a felső sorban úgy, ahogy az a legtöbb kottában leírásra kerül (csak a PTB Editor esetében), azonban csak az alsó sor ad magyarázatot arra, hogy miért alakul a negyed-nyolcad-tizenhatod-tizenhatod sorozat pengetése, le-le-le-föl. Mivel a gyakorlatban előforduló leggyorsabb ritmus a tizenhatod, ezért a pengető kéz ezt lükteti végig, ennek értelmében a negyed érték négy tizenhatod összeadódásából származik úgy, hogy az első megpengetett hangot három olyan pengetés követi, amelyeknél nem érünk a húrokhoz. A nyolcad érték pedig két tizenhatod összeadódásából származik úgy, hogy az első megpengetett hangot mégegy pengetés követi, amelynél nem érünk a húrokhoz.

A 16. gyakorlat szintén tizenhatodos lüktetésű, kipróbálhatjuk akusztikus gitáron akkordokkal (G-F-C-G), vagy elektromos gitáron torzítóval power kvintek alkalmazásával.

Letölthető tartalmak

  1. 15. gyakorlat
  2. 16. gyakorlat


Gyakorlatok - Néhány alapvető ritmus-szekvencia (a triolás lüktetés)

A 17. gyakorlat - A triolás lüktetés és a blues feeling. Gyakran láthatjuk a kották elején a következő jelzést:

mely egy egyszerűsítő jelzés, a blues és blues jellegű zenék jellegzetesen (lovagló ritmus) hármas tagozódású ritmizálását mutatják. Ilyenkor a kottában csak a nyolcadokat írjuk melyek természetesen az egyenlőségjel mögött álló triolás ritmust jelentik.

Először nézzük meg, hogy mit takar a kapcsos zárójellel leírt triolás rész. Ez gyakorlatilag egy triola első két hangjának összeadását jelenti. Így az első megszólaló hang épp kétszer olyan hosszú lesz, mint a második. Ez eredményezi a jól ismert triolás lüktetést, melyet azért kell tovább alakítanunk, mert ebben a formában a pengetése gyakorlatilag kivitelezhetetlen lenne.

Ugyanis az itt látható sor jól mutatja, hogy az így létrejött sorozat le-le és föl-föl pengetéseket tartalmazna, ami eljátszhatatlanná tenné a ritmust.

Ezért a nyolcadoknál megismert következetes váltott pengetést alkalmazzuk, amely azt eredményezi, hogy leírva a nyolcadokat látjuk, azok pengetési rendszerét használjuk, de a triolás ritmust játszuk.

A 18. gyakorlat. Amikor valamely dobbantás helyén nyolcad értékű szünet áll abban az esetben beszélünk un. felütésről. Ennek lényege, hogy a lefelé pengetés kihagyásával a láb felemelkedésére pengetünk először felfelé. A gyakorlatnál ügyeljünk a dempfelésekre (tompítás) és arra, hogy a hangok nem csenghetnek egymásba. (Minden hang addig zeng amíg azt a következô hang el nem némítja.)

A 19. gyakorlatban szintén a triolás lüktetést láthatjuk, mégsem blues jellegű a végeredmény. Ebben a gyakorlatba Em hangnem valamennyi hangzatát bontjuk.

Letölthető tartalmak

  1. 17. gyakorlat
  2. 18. gyakorlat
  3. 19. gyakorlat

Instrument Reklám ©2017 | Tel: +36309665142 • Cím: 1148 Budapest, Miskolci u. 9. Fsz/1.