Röviden az Instrument Magazin megszünéséről és a Hangfoglalás Magazin megszületéséről
2011. február 28. 14:39
Tartozom egy „vallomással”…
Az elmúlt évtizedekben azt figyeltem meg, hogy amikor egy mondat úgy kezdődik, hogy „Az az igazság….” akkor általában a mondat hátralévő szakasza kamu. Őszinte embernek tartom magam, ezért igyekszem erre rácáfolni, mert az az igazság, hogy ennek az előszónak az előző számban kellett volna megjelennie, de az az igazság, hogy nem volt benne hely, mivel az az igazság, hogy nem számítottam arra, hogy az új lap akkora érdeklődést vált majd ki a hirdetőkben, hogy még az előszó sem fér bele csak a második számba. Most, hogy tisztáztuk a helyzetet, bele is vágnék a mondókámba, amit nem nagyon szeretnék túlcifrázni...
A lényeg talán annyi, hogy a Hangfoglalás Magazin létrejöttét, kilenc év Instrument Magazin megjelenései előzték meg. Aztán két évvel ezelőtt felkértek a Hangszeresek Országos Szövetsége (HANOSZ) titkári munkáinak ellátására, melyet el is fogadtam, s a szövetség akkori tagjaival azon nyomban nekiláttunk a kitűzött célok megvalósításához. Ez egy gyönyörű feladat, hiszen azóta is minden erőnkkel azon dolgozunk, hogy a hangszereken játszott zene, s az azt kiszolgáló technikai szakmák szélesebb körben ismertté és elfogadottá váljanak. Ennek egyik sarokpontja az, hogy – csakúgy, mint más nemzeteknek – Magyarországnak is legyen egy évente egyszer megrendezésre kerülő hang, hangszer, fény és színpadtechnikai kiállítása, melyet azóta Hangfoglalásnak hívnak. A Hangfoglalás kiállítás, már a második évben megnyugtató sikert ért el, mely azonnal fölvetette a továbblépés, továbbfejlődés igényét. Mielőtt azonban ezen a szakaszon átugranánk, szeretnék egy gondolat erejéig megállni a Hangfoglalás és a HANOSZ sikerénél.
Miért is olyan magától értetődő ez az egy mondatban semmit mondó siker? Ennek az okait nyilván mindenki másban és másban véli fölfedezni. Az én véleményem ezzel kapcsolatban az, hogy bármilyen szövetség, csoportosulás, falu, város és az ország is csak az együttes gondolkodás, a folyamatos párbeszéd és az ebből fakadó közös akarat, és rengeteg kompromisszum megkötésével érhet el eredményeket. Valljuk be, hogy ennek az országnak a lakóira, a fent említettek egy csöppet sem jellemzőek, sőt… Amerikában élő barátaimtól hallottam egy mondást, amely nyilván nem alaptalanul kelt szárnyra. Ott úgy tartják, ha van egy Magyar barátod, akkor már nincs szükséged ellenségekre. Nos… a változások is elkezdődnek valahol, én úgy érzem, hogy a hazai hangszeresek ilyen értelemben megelőzték a korukat és elkezdtek egészségesen összetartani, mivel felismerték annak a nem mai keletű kijelentésnek a lényegét, mely szerint „Áldjon, vagy verjen sors keze, itt élned, halnod kell”.
Visszatérve az eggyel korábban megkezdett gondolatra, úgy döntött a HANOSZ tagsága, hogy a kitűzött céljainkat a legsikeresebben akkor tudjuk majd elérni, ha két Hangfoglalás kiállítás közt eltelő – egy évnyi – időben is rendszeres aktivitással ösztönözzük, leginkább a fiatal generációkat a zene szeretetére és művelésére, továbbá megszólítjuk azokat is, akik e gyönyörű hivatást, már gyakorló szakemberként űzik. Ennek leghatékonyabb módja egy olyan szakmai lap, amely az életünket, tevékenységünket, eszközeinket mutatja be. Az Instrument Magazinban eddig is igyekeztünk ezt több-kevesebb sikerrel megvalósítani, ezért kézenfekvőnek tűnt ezt az alapot felhasználva – de nem az Instrument folytatásaként – egy új lapot létrehozni, amely harmonizálva működik a HANOSZ és a tagságának tevékenységével. Ez természetesen az Instrument Magazin befejezését jelenti, ugyanakkor a Hangfoglalás Magazin megszületését.
Akik ismernek, mind tudják rólam, hogy menthetetlen idealista vagyok, ezért külön nem is részletezem azt, hogy mit kívánok (kívánunk) e lappal elérni, hiszen erre már a második vessző előtti tartalom kellően utal. Eddigi életem első felében azért dolgoztam megszállottként, hogy híres zenész legyek, és sok ezer, vagy milliónyi emberhez jussanak el a gondolataim. A második felében pedig azért, hogy ezt bárki más megtehesse. A fent említett összefogás miatt igazán hiszek abban, hogy most van itt az esélye egy jobb zenei világ kialakulásának, hiszen a szándékok és az erők is egy irányba mutatnak. Nagyon örülök és természetesen büszke is vagyok arra, hogy ebben a nagyszerű történésben én is szerepet kaptam, s amíg a „ nagy forgatókönyvíró” másként nem gondolja, hitem és legjobb tudásom szerint igyekszem eleget tenni ennek a nem kis kihívásnak.
Remélem, hogy a Hangfoglalás Magazin éppoly sikeres lesz, mint a kiállítás, melyről a nevét kapta, és a jövőben sok tíz, százezer embert sikerül majd végérvényesen „megfertőznünk” a zene szeretetével, s egy olyan világot alkothatunk, amelyben nem csak fogyasztjuk, de értjük is a zenét, s felfogjuk azt a csodálatos adományt, ami ezáltal bármelyikünk birtokába kerülhet, s amely nyomán sokkal boldogabban élhetünk.
Ehhez kívánok hitet, rengeteg erőt, kitartást, optimizmust, valamint egyre több zenét és zenészt minden résztvevő számára.
Andrásik Remo
