VI. Effect-Loop

2013. október 1. 08:32

A gitáreffektezésben nagyon fontos szerepet játszik az effekt loop, így mindenképpen szólnunk kell róla is pár szót. Magyarra talán effektus hurokként lehetne lefordítani az angol Effect Loop kifejezést, azonban mindenki az eredeti angol fogalmat használja a szakmában.

Az effect loop lényege, hogy egy adott berendezésbe egy másik külső berendezés beillesztését teszi lehetővé. Először minden gitáros az erősítője hátulján találkozhat az effect looppal. A különböző gyártók különböző elnevezésekkel illetik az erre vonatkozó csatlakozókat (Send/Return, vagy Pre Out/Post In, stb.). Talán a Send/Return elnevezés a leggyakoribb. Az erősítők vonatkozásában az effekt hurok segítségével az előerősítő és a végfok közé illeszthetünk be egy külső készüléket, ami általában valamilyen effekt processzor. Ez úgy történik, hogy az erősítő SEND (azaz küldés) aljzatából kimegyünk a külső effekt INPUT aljzatába, majd a külső effekt OUTPUT aljzat(ai)ból visszamegyünk az erősítő RETURN csatlakozójába. Így a külső effektünket beillesztettük az erősítő előfoka és végfoka közé. Ebben az esetben a külső effektből érdemes használni a modulációs effekteket, a zengetőt, visszhangot. Ilyenkor torzítót, wah pedált ne használjunk a külső effektből, mert azt az előfok elé, vagyis a gitár és az előfok közé kell bekötni.

A jobb minőségű digitális effekt processzorokon is található effect loop. Ez azért nagyon fontos, mert így bármilyen külső effektet, vagy akár az erősítőnk előfokát is beloopolhatjuk az effekt processzorunkba.

Az effekt-loopról bővebben

Az effekt-loopról már esett szó korábban, de nem részleteztük annak használatát igazából. Lássuk most azt, hogy a különféle bekötési módoknál mi mindenre érdemes odafigyelnünk! A két legfontosabb effekt-hurok típus a soros (serial) illetve a párhuzamos (paralell) loop.

A soros huroknál a külső effektet az alap lánc megszakításával illesztjük be a rendszerbe. Ha például egy erősítő soros loopjába kötünk egy delay-t,
a lánc így fog kinézni (1. ábra).

Ebben az esetben az előfok hangját egy az egyben ráküldjük a delay-re, tehát a száraz és az effektezet hang arányát a delay pedálon állíthatjuk be, és ezt a hangot küldjük tovább a végfokra. Ennek hátrányai a következők lehetnek: ha egyszerűbb pedált használunk, ami nem true bypassos, akkor az kikapcsolt állapotban is színezheti a hangot. Ráadásul, ha az adott pedál (jelen esetben digitális delayről van szó) AD-DA (analog-digital, digital-analog) konverterei nem elég jó minőségűek, jelentős dinamika- és hangszínveszteséggel is számolnunk kell. A megoldás tehát ebben az esetben a gondosan kiválasztott, jó minőségű pedál, vagy effekt-processzor, és természetesen az ugyanilyen odafigyeléssel választott jó minőségű, és lehetőleg minél rövidebb kábelek.

A párhuzamos effekthurok esetében az előfok jele kettéosztódik; egyrészt tovább halad a végfokra, másrészt, pedig megjelenik az effekt send kimeneten.
Az effektből visszaérkező hang a végfok előtt összegződik a preamp-ből jövő jellel, és e két hangforrás aránya az erősítőn állítható.

Bár ebben az esetben az erősítő saját hangja, dinamikája sértetlen marad, azért itt is adódhatnak gondok, amikre oda kell figyelnünk. Az egyik legfontosabb dolog az, hogy a külső effekten a bejövő száraz hangot nem szabad továbbküldenünk a végfokra, mert különben az előfok után kettéosztott hang a végfokon úgy összegződik, hogy a külső effektről érkező száraz hang a processzálás pár milliszekundumos késése miatt fázisban eltolódik az erősítőn belül továbbított száraz hanghoz képest, és a hang „befézel”, azaz úgy fog szólni, mintha egy vödörben lenne a hangszóró. A lényeg az, hogy a külső effekten a száraz és az effektezett hang arányát (DRY : EFX) 0:100-ra kell állítani. (Ezt a legtöbb szimpla pedálon például nem lehet.) Így a processzorból csak az effekt-hang jut vissza az erősítőbe, és azt keverjük hozzá az erősítőnk száraz hangjához. Konkrétabban: a végfokra két jel fog érkezni; egy közvetlenül az előfokból, egy pedig az effekt-processzorból. Azt kell elérnünk, hogy az effektből például csak a delay ismétlései szólaljanak meg, és ezeket keverjük hozzá a preamp száraz hangjához. Az ilyen módon kialakított párhuzamos hurok hátránya azonban az, hogy a processzorból nem tudunk használni sorba kötendő effekteket (pl. kompresszor, equaliser, tremolo), mert az erősítő száraz hangja végig ott szól az effektezett hang mellett.

Van egy speciális (és kissé költséges) felhasználási módja is a párhuzamos effekt-loop-nak. Ezt leginkább külföldi gitárosoknál láthatjuk (pl. Steve Vai, Van Halen), de hazai példák is akadnak (pl. egy időben Alapi István, Madarász Gábor). Ennek lényege a következő. Az előerősítő jele egyrészt tovább halad a végfokba, és a hangfalon megszólal a száraz (mondjuk csak torzított) gitárhang. Másrészt az erősítő effekt send-jéből a jel tovább halad egy effekt-processzorba, ahol speciális sztereó effekteket állítanak be (chorus, delay, zengető stb.), majd ezt a sztereó effekt-jelet egy sztereó végfokba, vagy két további fej végfok-bemenetébe továbbítják, és azok két külön hangfalon szólalnak meg. Ezzel a megoldással „extra sztereó” térérzetet alakíthatunk ki a színpadon, ám mivel a három hangfal jelét három külön mikrofonnal kell a hangosításra küldeni,
a száraz és az effektezett hang külső aránya a hangmérnök kezébe kerül.

Miért kell ehhez olyan erősítő, amin nem soros, hanem párhuzamos effekt-loop van? Nos azért, mert a soros huroknál az erősítő FX send-jébe dugott kábellel megszakítjuk a láncot, így az erősítőnk saját végfokjára nem érkezik semmilyen hang.

Még egy trükk az erősítőn található effekt-loop-pal kapcsolatban. Mint már említettük, az FX return-ön érkezik az effektezett hang az erősítő végfokába. Tehát az FX return végső soron egy végfok-bemenet. Tegyük fel, hogy van egy csöves erősítőnk, de nem szeretjük az előfokát, ezért veszünk egy külön preamp-et, vagy egy olyan effekt-processzort, amiben van előerősítő is. Ezt értelemszerűen nem célszerű az erősítő inputjába kötni, hiszen így két előfok lenne egymás után. A megoldás annyi, hogy a külső preamp kimenetét az erősítőnk FX return-jébe csatlakoztatjuk, ezzel egy ideális láncot hozva létre. Ezt a módszert soros és párhuzamos hurokkal rendelkező erősítőknél is használhatjuk.

Routing, FX-chain (jelút-rendezés)

Komolyabb multieffektekben találkozhatunk ezekkel a kifejezésekkel. Valójában arról van szó, hogy az effektek sorrendjét, elhelyezkedését virtuálisan variálhatjuk. Vegyünk alapul egy egyszerű, standard effekt láncot:
Torzító (DST), equaliser (EQ), chorus (CH), delay (DLY), reverb (REV).

Ha egyszerűbb, de szabadon konfigurálható processzorunk van (pl. Boss GT-8, Line6 POD xt), ezt
a láncot nem érdemes nagyon megbolygatni, esetleg az EQ-t tehetjük a DST elé, mint booster. Ha azonban már hangerőpedált (VOL PEDAL) is hasz­ná­lunk, azt nem mindegy, hogy a lánc melyik részébe illesztjük. Ha a sor elejére -tehát a DST elé- kötjük, azzal voltaképpen a torzítás mértékét fogjuk szabályozni. Ha a sor végére tesszük, a komplett effektezett hang globális hangerejét állíthatjuk. Ha viszont valahol a DST és a DLY közé illesztjük a VOL PEDALt, majd megpengetünk egy hangot, és hirtelen levesszük a hangerőt a pedállal, a száraz hang elhallgat, de a DLY ismétlései, vagy a REV zengése szépen lecseng.
Egyes berendezéseknél (pl. T.C. Electronic G-Force) bonyolultabb „routing” funkciók is vannak. Itt például megoldható az is, hogy egyes effekteket ne egyszerűen sorba kössünk, hanem párhuzamos láncokat is kialakíthatunk. Például így:

Ebben az esetben megszólal egy CH effekttel lebegtetett hang, ami nem zeng, azonban a DLY ismétlései zengetést is kapnak, viszont nem szól rajtuk a CH lebegtetése. Hát igen... a lehetőségek száma innentől fogva szinte végtelen.