I. Amplitúdó alapú effektek

2013. október 1. 08:37

Ezek az effektek a jel pillanatnyi hangerejének módosítását végzik. Az egyes effekteket az különbözteti meg egymástól, hogy ez a pillanatnyi hangerő mennyire, milyen gyorsan és milyen módon változik. — Volume Pedal (Hangerő pedál) — Kompresszor — Limiter — Tremolo/Auto tremolo — Panning/ping-pong — Expander — Noise gate

 

Volume Pedal (Hangerő pedál)

Ez a pedál a hangerőt szabályozza. Egyes hangerőpedáloknál beállíthatjuk a minimum hangerő szintet, így ha teljesen hátrahúzzuk a pedált, akkor is szólni fog a gitár.

Ha a pedált több, elektronikus kapcsolást tartalmazó effekt után használjuk (vagy az erősítőnk send/return effekt loopjába kötve), akkor érdemes egy közepes impedanciájú pedált választani (mondjuk 50Kohm), ha viszont rögtön a gitár után, akkor nagy impedanciájú pedált válasszunk (legalább 500Kohm).

A pedál bekötésének sorrendje azért nem mindegy, mert más bemeneti jelszintű hangerő pedálra van szükségünk, ha közvetlenül a gitár után kötjük a Volume pedált, illetve ha az effekt sorban hátrébb helyezzük el azt. Közvetlenül a gitár után Hi-Z (azaz magasabb impedan­ciájú) bemenettel rendelkező hangerő pedált használjunk (pl. BOSS FV-500H), az effekt sorban hátrébb helyezve viszont normál, lineáris bemeneti impedanciájú (pl. BOSS FV-500L) pedál a megfelelő.

Kompresszor

A kompresszort leginkább felvételek készítésénél használják a jelszint szabályozására, melynek lényege, hogy a hangos részeket lehalkítja, a halk részeket pedig felerősíti. Egy énekfelvételnél például nélkülözhetetlen, hogy az énekes hangja mindig tisztán kivehető legyen a keverés után, akár finoman, akár erőből énekel egy adott dalon belül.

Gitárosok elsősorban a tiszta hang kitartására használják, amit úgy kell elképzelni, hogy a megszólaló hangot „elkapja” a kompresszor, majd a gitárhang lecsengése közben automatikusan emeli a jelszintet, ezáltal nem hagyja lecsengeni a hangot (ami persze egy idő után mindenképp lecseng, csak hosszabban szól, mint normál esetben). Az egyetlen dolog, amire nagyon oda kell figyelnünk a komp­resszor alkalmazásakor, hogy ne öljük meg vele a gi­tár­hang természetes indulását (attackjét). Ezt az Attack pa­ra­méterrel tudjuk beállítani (lásd lent).

A kompresszorokra jellemző szabályzók a következők: 

— Sensitivity (érzékenység), vagy Threshold (küszöbérték): azt a jelszintet állíthatjuk be vele, amely felett a hang­erő vágásra kerül, és amely alatt a hangerő kiemelésre kerül.

— Attack (felfutás): ez szabályozza, hogy a kompresszor milyen gyorsan reagáljon a hangerő növekedésekre.
— Decay (lecsengés), vagy Sustain (kitartás): ez állítja, hogy a kompresszor milyen lassan reagáljon a csökkenő hangerőre.

— Tone (hangszín): Ezzel kompenzálhatjuk a komp­resszálás során általában előforduló magas hang veszteséget.

— Volume (hangerő), vagy Level (szint): Ezzel állíthatjuk be a kompresszor hangerejét, hogy igazítsuk azt a kompresszor kikapcsolt állapotában érvényes hangerőhöz.

Limiter

Ezek a készülékek a maximum hangerő limitálására (korlátozásá­ra) szolgálnak. Abszolút nincsen semmiféle hatásuk a beállított kü­szöb­ér­ték alatti jelre nézve, azonban a küszöbértéket meghaladó szin­tű jeleket egy fix értéken tartják. Tehát a limiter működése nagyon ha­son­ló a kompresszoréhoz, mivel ez sem engedi meg a túl nagy hang­erő értékeket, azonban az alacsony hangerő értékeket a limiter
a kompresszorral szemben nem emeli ki, ezekre nincs hatással.

PA rendszereknél általánosan elterjedt a limiter használata, ezzel gátolják meg ugyanis a végfokok és/vagy hang­szórók túlhajtását. Basszuserősítőkben is rendszerint meg­ta­lálható, ezért is kell mindig „túl­mé­re­tezni” egy basszusalapot. Gitárosok is használhatják, főleg a tranzisztoros rendszerekben lehet limiterrel szimulálni a csöves cuccok dinamikáját (persze teljesen „olyan” soha nem lesz). Ez multi-effektekben is általában remekül működik, ilyenkor a modellezett előfok után kell elhelyezni az effekt­láncban a limitert.

A limiterekre jellemző szabályzók: 

— Threshold (küszöbérték) – ezzel állíthatjuk be, hogy milyen hangerő szint felett korlátozza az effekt a hangerőt.

— Level (szint) – a végső kimeneti jelszintet állítja.

Tremolo

Ez az effekt pontosan olyan hatást kelt, mintha tekergetnénk a hangerő potméteret a gitáron, ugyanis a gitár hangerejének moduláltatásával foglalkozik. Zengetővel, vagy nagyon rövid visszacsatolási időre állított visszhanggal együtt használva, a híres Surf gitárhangzást érhetjük el (lásd: Shadows zenekar). Egyébként ez az az effekt, amely bizonyos Fender erősítőkön tévesen a Vibrato feliratú szabályzó alatt csalható elő. Ezt a történetet majd a vibrátó effektnél leírjuk.

A különféle effektek különféle hullámformákat használnak a hangerő szint modulálására. Az eredeti tremolók leginkább szinusz hullámot alkalmaztak, amely szép, lágy hatást eredményezett. Egyéb lehetőségek még a fűrészfog hullámforma alkalmazása, amely pulzáló jellegű hangzást ad, vagy a négyszögjel hullámforma moduláltatása, ami rendkívül gyorsan kapcsolja ki és be a hangot (ebből alakították ki később a Slicer effektet).

A tremolókra jellemző szabályzók:

— Speed (vagy Rate) a hangerőváltozás sebességének, a Depth pedig a mértékének változtatására szolgál. Főleg multi-effek­tek­ben állítható az effektus hullámformája is (Waveform vagy Mode).

Panning

A Panning tulajdonképpen két tremoló effekt együtt, az egyik a bal, a másik a jobb oldalra. Ez a két tremoló úgy van összekapcsolva, hogy amikor az egyik oldalon fent van a hangerő, addig a másik oldalon lent és fordítva.

Amikor sztereó rendszerbe kötjük az effektet, akkor a hang mozogni fog felváltva a bal és a jobb oldal között.
Jellemző szabályzók:

— Speed és Depth — Ahol a speed a két oldal közti mozgás sebességét, a depth pedig a mozgás mértékét állítja.

Expander

Viselkedése pontosan a kompresszor ellentéte, vagyis úgy növeli egy jel dinamika tartományát, hogy a halk részeket halkítja a hangos részeket pedig érintetlenül hagyja.

Amikor az expander kikapcsolt állapotban van, akkor Gain (tulajdonképp az erôsítés mértéke) értéke 1
– a kimeneti jelszint azonos a bemeneti jelszinttel (lásd az alábbi ábrán a 45 fokban haladó egyenes). Amint ennek az egyenesnek változik a meredeksége az azt jelenti, hogy megváltozott az erôsítés.

Az expander, egy megadott küszöbérték (Thres­hold) alatt dolgozik. Tehát csak akkor fejti ki hatását, amikor a bejövő jelszint a megadott küszöbérték alá esik. Amíg a bejövő jel a küszöbérték fölött van semmi nem történik, amint a küszöbérték alá kerül megindul a hangerô csökken­té­se, így növelve, kiterjesztve ezzel a dinamika tartományt.

A dinamika tartomány kiterjesztésének mértékét egy arányszámmal adjuk meg pl.: 2:1 (ilyenkor, ha a bementi jel a küszöbérték alá esik, akkor egy 3dB-s bementi jelszint esetén 6dB-s jelszint csökkentés történik meg az effekt kimentén.

Éppúgy, mint a kompresszor, az expander is rendelkezik egy Attack (felfutási) idő és a Release (elengedési) idő paraméterrel. Az Attack Time az az idő, amely eltelik a bementi jelszint küszöbérték fölé kerülésétől számítva addig, míg a jelszint el nem éri
a normál 1-es értéket (45 fokos egyenes a fenti ábrán). A Release Time pedig a bementi jelszint küszöbérték alá esésétől a Gain csökkentés kívánt szint­re történő eléréséig eltelt idő. Lásd lenti ábra.

Noise Gate (zaj kapu, zajzár)

A zajzárat az effektezés során zajossá vált gitárhang zaj-csökkentésére használjuk. A zajzár, vagy zajszűrő általában akkor mű­kö­dik, amikor nem játszunk a hangszeren, így nem „nyúl bele” a természetes gitárhangba. A Gainnel (nagy jelet szolgáltató) rendelkező effektek, mint a torzítók, vagy a kompresszor, általában na­gyon zajosak. Így, amikor zajzárat használunk, a zajt keltő effekt után kell alkalmaznunk.
A zajzárak úgy működnek, hogy érzékelik a jelszintet, majd amikor gitárjátékunk abbamarad és lecseng, akkor lassan lehalkítja a hangerőt. Ez megakadályozza, hogy a hang természetes lecsengése levágásra kerüljön a zajzár által. Alapvető követelmény az ilyen effekteknél, hogy minél gyorsabban reagáljanak a következő megszólaló hangra a csendes stádium után (azaz, nehogy lecsípjék az induló hang elejét). Éppen ezért általában rendelkezésünkre áll egy paraméter, mellyel beállíthatjuk, hogy milyen gyors legyen ez
a bekapcsolási idő.

A nagyon zajos effekteknél rendkívül nehéz dolga van a zajzárnak, mivel a zaj és a jel maga nagyon nehezen válik elkülöníthetővé (nem tudja eldönteni a zajzár, hogy melyik a zaj és melyik a gitárjel, vagyis, hogy mikor húzhatja le a hangerőt és mikor nem). Éppen ezért a komolyabb multi-effektekben található zajzáraknál a jelszint detektor (ez érzékeli a bejövő jelet) általában külön bemenettel rendelkezik, melyet közvetlenül az effekt lánc elejéről hajtunk meg, ami ugye még nem zajos.

A kifinomultabb zajzáraknál további zajcsökkentési technikák is előfordulhatnak, például külön kezelhetik a jel basszus és magas hang összetevőit, vagy minimum hangerő és hangszín­szabályzási lehetőséget is kínálnak.

A zajzárakra jellemző paraméterek: 

— Threshold (küszöbérték) – ezzel állíthatjuk be, hogy milyen jelszint alatt húzza le a hangerőt a zajzár.
— Decay (lecsengés) – ezzel határozzuk meg, hogy mennyi idő alatt érje el a hangerő a minimum értéket.