III. Szűrő/Frekvencia

2013. október 1. 08:35

Ezek az effektek a hangszínszabályozással a szubjektív hangmagasság érzetét képesek változtatni, továbbá az utolsó három frekvencia változtatásával a hangmagasságot is. — Wah/Auto wah — Equaliser/Ekvalizáció — Phaser (fézer) — Uni-Vibe — Speaker Simulator (Hangszóró szimulátor) — Vibrato

Wah

A wah effekt egy szûk frekvencia-tartományt mozgat fel és le­fe­lé a frekvencia spektrumban. Ezt a mozgást általában egy láb­pe­dál nyomogatásával érjük el, azonban létezik olyan wah is (Touch Wah), amely a pengetés intenzitása alapján fejti ki a fent leírt hatást, vagy az Auto Wah, mely előre megadott pa­ra­mé­terek alapján „vauzik”.

A Wah egyik első felhasználója a legendás Jimi Hendrix volt, aki hihetetlen népszerűvé tette ezt az effektet.

A frekvencia általában 400Hz és 2KHz között mozog. Az egyes wah pedál típusok hangzásbeli különbözősége abból ered, hogy a rezonancia (lásd alább) különbözőképpen változik a frekvencia mozgásakor. Az első Morley pedálok jellegzetes hangja például annak köszönhető, hogy a frekvencia emelkedésekor (vagyis a pedál előre tolásakor) a hang rezonanciája is magasabb lett (azaz nagyobb mértékben erősödött fel a jel a magasabb frekvencia tartományban).

Milyen szabályzók fordulhatnak elő wah pedálokon:

— Resonance (rezonancia – ez a csúcs frekvencia körül egy szűk sávban felerősíti a gitárhang jelét)

— Egy kapcsoló vagy egy potenciométer a kü­lön­böző frekvencia tartományok váltására (azaz, hogy egy mélyebb, vagy magasabb tartományban szeretnénk vauzni)

— A Touch Wah esetében állítható az érzékenység (azaz, hogy milyen pengetés erősségre induljon be
a wah), valamint az is, hogy felfelé, vagy lefelé tolódjon el a frekvencia-tartomány.

— A multi-effektekben található wah pedálok esetén is a fenti paraméterek állíthatók, melyeknek az egyes gyártók különböző elnevezést adtak.
Az eredeti Vox és Cry Baby pedálok tekinthetők az abszolút mércének. Ezekben ugyanaz az áramkör található, amelyet az évek során más cégek is lemásoltak. Egyszerűen egy tekercs és egy kondenzátor kombinációját használták a frekvencia csúcs elérésére, a legnagyobb hangsúly pedig mindig a speciális te­ker­cse­ken volt, melyek mágneses alkatrészeket tar­tal­maz­tak. Annak idején nem voltak olyan szigorúan beszabályozva az elektronikus alkatrészek, ezért nagyobb szórás volt a tekercsek között is, ami megmagyarázza, hogy miért szólhat másképp kettő azonos típusú és márkájú wah pedál.

Ma már természetesen a wah pedálokat is modellezik. Erre egy példa a Boss cég PW-10-es pedálja, amely emulálni képes többek közt a Cry baby a Vox V846 és Morley Bad Horsie vauk hangjait. Ez a pedál már teljesen másképp működik, mint a vintage ősök. Itt potméter helyett egy infra érzékelő reagál a pedál nyomogatására, ami azért praktikus, mert garantáltan nem lesz kontakthibás a készülék. (Mivel a wah-pedálok leggyakoribb problémája a szén­pályás potméterek kopása, amely elkerülhetetlen a hasz­nálat során, és recsegést okoz.)

Equalization/Hangszínszabályzás (EQ)

Ezeket az effekteket azért találták ki, hogy a gitárerősítőnk szokásos mély, közép és magas hangszín szabályzóján túlmenően részletesebben is belenyúlhassunk a hangszínbe. Az ekvalizáció szó jelentése kiegyenlítés, mely onnan ered, hogy eredetileg az abszolút egyenletes (színezés-mentes) hangszínátvitel elérésére alkalmazták. A legközönségesebb ekvalizátorok valószínűleg a hi-fi cuccokon található hangszínszabályzók. Ezek gyorsan és egy­sze­rűen teszik lehetővé, hogy a hangot ízlésünk szerint alakít­suk, vagy a szoba esetleges hiányosságait részben kom­pen­záljuk.

Az EQ-knak kétféle közönséges „alfaja” létezik,
a grafikus EQ és a parametrikus EQ:

A grafikus ekvalizerek már eggyel magasabb szinten állnak, mint a hangszínszabályzók, működésük viszont éppoly egyszerű. Előre meghatározott frekvencián dolgoznak, ami nem változtatható meg. Egyetlen dolgot állíthatunk velük, az egyes frekvencia sávoknál a vágás, vagy kiemelés mértékét. Ezeket az állításokat a fix frekvenciákhoz (nevezzük ezeket sávoknak) rendelt toló szabályzók segítségével állíthatjuk. Neve is onnan ered, hogy a sza­bályzók állása egy grafikus képet ad a beállított frekvencia át­vi­telről. A sávok általában logaritmikus kapcsolatban állnak egy­mással, ami azt jelenti, hogy minden egyes állítható frekvencia érték az őt megelőző alacsonyabb frekvencia érték fix számú többszöröse. (pl. oktávonként: 200Hz, 400Hz, 800Hz, 1.6kHz, 3.2kHz, 6.4kHz, stb.). Ennek oka, hogy fülünk is ilyen módon észleli a hangmagasságot.

Alkalmazásukat tekintve leggyakrabban kon­cert­han­go­sí­tások során találkozhatunk grafikus EQ-kal, hiszen ezeket alkalmazzák a különböző termek nemkívánatos „hang­színezéseinek” kikü­szö­bölésére, hogy bárhol játszik a muzsikus, mindenhol hasonlóan, egységesen szólaljon meg a hang­szere.

A gitárosok leggyakrabban kispedál formában hasz­nálnak grafikus EQ-t, nem csupán hangszínezésre, hanem leggyakrabban szólókiemelésre (Boost).

A parametrikus EQ-k általában kínálnak egy mély és egy magas szabályzót, melyek hagyományos hangszín szabályzókként működnek, és széles spektrumban állítanak (Shelving típusú EQ-k). Ezen felül egy, vagy több parametrikus frekvencia szabályzót is tartalmaznak, melyek biztosítanak egy Frequency (frekvencia) paramétert, amivel megadhatjuk, hogy milyen frekvencia értéken szeretnénk vágni, vagy emelni, egy Q (jósági együttható) szabályzót, ami az állított frekvencia tartomány szélességét határozza meg, valamint egy Level, vagy Gain szabályzót, ami az emelés, vagy vágás mértékét adja (ez a Bell típusú EQ). A Q esetében ügyeljünk rá, hogy minél nagyobb értéket állítunk be, annál szűkebb tartományban szabályozhatjuk a hangszínt. Mindkét típusú EQ-nál rendelkezésünkre áll egy Level szabályzó is, amellyel a végső hangerőt állíthatjuk.

Minden bizonnyal a grafikus EQ, ami egyszerűbben és könnyebben használható, viszont ha pontos hangszínezést akarunk végrehajtani – példáiul gerjed az akusztikus gitárunk a színpadon, és ki akarjuk szedni a nemkívánatos frekvenciát – akkor sokkal jobban használható egy parametrikus EQ.

Figyelem!

A használatban lévő hangszínszabályzók igen nagy vál­toz­tatá­sokat képesek végrehajtani a gitárhangon. Ez nem jelentheti azt, hogy ész nélküli tekergetésbe, állítgatásba kell annak fognia, akinek egy ilyen masina a keze ügyébe kerül. Tartsuk mindig szem előtt, hogy a jó alapsound épp arról ismerszik meg, hogy nem, vagy csak igen kismér­té­kű utólagos beavatkozást, korrekciót igényel. Az a gitár­hang, melyen szinte minden frekvencia-tartományban emelnünk és vágnunk kellene, hogy elfogathatóan szó­lal­jon meg, egyszerűen nem éri meg a fáradtságot... kezdjünk egy új alapsound kialakításába.

Phaser (fézer)

A Phaser effekt lágy, de mégis határozott, szakaszosan ismétlődő, „bugyborékoló” hangzást ad. Úgy dolgozik, hogy keveri az eredeti gitár jelet egy
(a frekvencia spektrumban) fázis-eltolt jellel. Ahol a jel fázisban van (vagyis 0 foknál, 360 foknál és 720 foknál, stb.) ott felerősödik, a normál kimeneti hangot ered­mé­nyezve. Ahol pedig a jelek fordított fázisban vannak (180 foknál és 540 foknál), ott azok ki is olthatják egy­mást, vagyis az adott frekvencia értéken nem kerül kivezetés­re hang. A kioltá­si helyek frekvencia értékének folyamatos vál­toz­tatásával jön létre a Phaser effekt. Innen ered egyébként a Phase Shifter (vagyis fázis eltoló) kifejezés. A legfontosabb eltérés a Phaser és a Flanger (lásd később) között, hogy a Phaser bárhol elhelyezheti a frekvencia spektrumon belül ezeket a kioltási helyeket (bemetszések), míg a Flanger és a Kórus bemetszései zeneiek, harmonikusak.

Magukat a frekvencia bevágásokat nem halljuk (mivel ezek olyan frekvenciarészek, amiket kivág az effekt), amit érzékelünk, azok az eltolódásból fakadó súrlódások. A korai Phaser-ek nem rendelkeztek visszacsatolással, ezért csak enyhe változást okoztak, mely ideális volt ritmuskíséret színesítéséhez.

A fézerek többlépcsősek lehetnek. (pl.: 4-stage phaser, 6-stage phaser, stb.).

Minden egyes Phaser lépcső 180 fokkal tolja el
a fázist, így egy 4-lépcsős fézer 720 fokos eltolást biztosít (a lépcsők: 180 fok, 360 fok, 540 fok és 720 fok), és 2 db ellentétes fázisban lévő bevágást tartalmaz. Léteznek 4, 6, 8, 10 lépcsős Phaserek, azonban azt érdemes tudni, hogy minden egyes lépcső egyre több zajt ad a végső kimeneti jelhez.

A rezonancia hozzáadásával kiemelhetjük a normál fázisban lévő jelek frekvencia csúcsértékeit. Egy 4-lépcsős phaser például 2 bemetszéssel rendelkezik a mély frekvencia tartományban, egy középső csúcs­ér­tékkel, valamint egy magas tartományú bemet­szés­sel. Ha a rezonancia segítségével kiemeljük a középső csúcsértéket, akkor teljesen olyan hatást érhetünk el, mint egy Auto Wah pedállal.

A Phaser-eken általában előforduló szabályzók:

— Speed és Depth melyek azt állítják, hogy milyen gyorsan (speed) és milyen mértékben (depth) mozduljanak el a bevágások.

— A Resonance paraméter szabályozza az effekt belső visszacsatolását, a frekvencia csúcsok kiemelése érdekében

— Általában rendelkezésünkre áll még egy Intensity paraméter is, amellyel a bemetszések mélységét állíthatjuk.

A Phaser effekt egy korai elődjének számít a Univibe, melyet szintén a wah pedálnál már emlitett Jimi Hendrix tett népszerűvé.

Uni-Vibe

A Uni-Vibe egyfajta Phaser effekt. Azért térünk ki rá külön is, mert rendkívül egyedi hangzást biztosít, és a korai rock-blues zene nagyjai is előszeretettel használták, különleges jelleget adva ezzel dalaikhoz (pl. Hendrix dalaiban is sokszor feltűnik ez a jellegzetes effekthang). Főleg abban különbözik a Phaser-ektől, hogy ez tartalmaz egy Kórus paramétert is, így kellemes, de határozott hullámzó effektust biztosít.

Speaker Simulator (Hangszóró szimulátor)

A gitárerôsítô hangszórója nem olyan, mint a hi-fi beren­de­zéseknél alkalmazott hangfalak, ahol csak a széles frekvencia átvitel és a nem színezett hang a kritérium. A gitárerősítőkhöz tartozó hangfalak általában kritikus elemei a rendszernek. Ép­pen ezért találták ki a hangszóró szimulátor effektet, olyan es­he­tő­ségre, ha vonalból szeretnénk gitárhangot hangosítani, fel­ven­ni.

Amennyiben nem használunk hangfalszimulátort, akkor stúdióban mikrofonozzuk a gitárládánkat, kombó erő­sí­tőn­ket. Ezt általában egy, vagy több mikrofonnal vé­gez­zük (nyitott láda esetén érdemes a hangfal mögött is el­he­lyezni egy mikrofont, egyet pedig előtte és két sávra rög­zí­teni a gitárhangot).

Amennyiben nem akarunk, vagy nincs lehetőségünk mikrofonozni, akkor mindenképpen használjunk a felvétel során hangfalszimulátort. Ezek nagyon különböző minőségűek lehetnek a különböző cégek által gyártott berendezésekben. Alapvetően mindig többféle láda modell közül választhatunk, lehet ez nyitott, zárt, egy, vagy több, különböző méretű hangszórót tartalmazó, valamint legtöbbször virtuálisan tudjuk változtatni a láda hangosítására alkalmazott mikrofon helyzetét és típusát (dinamikus/kondenzátor) is, továbbá általában rendelkezésünkre áll egy paraméter a direkt hang és a szimulátoron átvezetett hang arányának keverésére is. A multi-effektek tárgyalásánál még kitérünk a hangfal szimulátorok alkalmazására.

Vibrato

A vibrátó effekt finoman változtatja a hangmagasságot a tiszta hanghoz képest kicsit alacsonyabb és kicsit magasabb hangtartományban. Ez majdnem ugyanazt az ered­ményt adja, mint amikor az ujjunkkal alkalmazunk vib­rátót a fogólapon a húr „tologatásával”, vagy amikor eny­hén megrázzuk a tremoló kart. Persze a húrt a lefogott hang­hoz képest lefelé nem tudjuk nyújtani.

Egyes Fender erősítőkön is találkozhatunk egy Vibrato nevezetű potméterrel, effekttel, ez azonban nem vibrátó, hanem tremolo (lásd fent) effektet eredményez. Eredetileg a Fender cég valóban vibrátó (azaz hangmagasság modulációs) effektet épített az erősítőibe, azonban az igényeknek megfelelően (az úgynevezett „Surf” hangzás eléréséhez) ez később átalakult tremolo (azaz hangerő modulációs) effektté. Az effektet tehát kicserélték, a címke viszont maradt az erősítőkön. Jobb, ha nem egy régi Fender erősítő vibrátó effektjén próbálod ki, milyen is a vib­rátó effekt.

A következő szabályzók állnak rendelkezésünkre:

— Rate – ez állítja a hangmagasság változás sebességét (néhol Speed-nek is hívják)

— Depth – ez állítja a hangmagasság változás mértékét

— Delay – gyakorta előfordul, hogy az effekt automatikusan kerül meghajtásra, amikor is ez a paraméter állítja be, hogy mennyi idő alatt érje el a hang a Depth-nél beállított értéket.