V. Egyéb effektek

2013. október 1. 08:33

— Oktáver — Pitch Shifter — Talk box — E-Bow — Sustainer — Feedbacker – Anti Feedbacker — Harmonist — Vocoder — Ring Modulator — Step Wah — Pitch Bend — Power Brake — Effect Loop

Oktáver

Az oktáver egy olyan effekt mely az eredeti hang mellé egy oktávval mélyebb hangot ad (bizo­nyos esetekben 2 oktávval mélyebb hang is el­ér­he­tő). Némelyik oktáv effekt arra is képes, hogy csak egy általunk beállított hangtartományra al­kal­maz­za az effektet. Pél­dául az E6-os húrtól az E1-es üres húrig. Az E1-nél magasabb han­gokat fogva csak a normál (alsó oktáv nélküli) hang szólal meg.

Az oktávert basszusgitárosok is előszeretettel használják. Nagyon dögös, vastag hangzást érhetünk el vele.

Hosszan kitartott hangokra nem érdemes használni, mert sok oktáver ilyenkor szaggatni kezd. Legtöbbször úgyis rövid, staccato-s játékmódra alkalmazzuk.

Harmoniser

A Harmoniserek lényege, hogy egy vagy több hangot adnak az általunk játszott hang mellé. Számos változatuk létezik.

Az első harmoniserek oktáv megosztókként működtek és egy oktávval lentebbi torzított hangot adtak az eredeti hang mellé. Egy hangra működtek (monofonikusak voltak), és még manapság is érdekes vintage effektek, azonban „világmegváltásra” ne számítsunk velük kapcsolatban. A modern harmoniserek digitális tárolási és visszakeresési technikákat használnak, melyek képesek megtartani játé­kunk hangszínét és hangzását. Még a mai napig is inkább mo­no­fo­nikus Harmoniserek a jellemzők. A legtöbb modellnél hangsúlyozza a gyártó, hogy igazi megbízhatóság és pontosság csak egy hangok játszásakor érhető el. Léteznek már polifonikus hangmagasság eltoló eszközök is, ilyen van például a Roland VG-rendszerekben.

A hangközöket beállíthatjuk fixen is, például felül szólaljon meg egy 4 félhanggal magasabb hang, alul pedig egy 6 félhanggal alacsonyabb. A mai modern har­mo­ni­se­rek azonban már intelligens módon működnek. Meg kell adnunk a hangnemet (pél­dául C-dúr), majd be­ál­lít­juk, hogy ebben a hangnemben egy terc és egy kvint szó­lal­jon meg az eredeti hang mellett. Amíg C-dúrban ját­szunk, addig tökéletesen működik a dolog.
Brian May előszeretettel használt Harmonisert, ennek köszönhető sok Queen dal jellegzetes gitárhangzása.

Pitch Shifter

A Pitch Shiter effekt a gitár eredeti hangjának hangmagasságát tolja el felfelé, vagy lefelé, általában +/- 2 oktáv tartományban. Lényeges különbség a Harmonist effekthez képest, hogy a Harmonistnál a hangmagasság eltolása a gitár bejövő jelének analizálása alapján történik különböző hangközökkel (terc, kvart, kvint, stb.), így itt hangnemet is meg kell adnunk. A Pitch Shifternél félhangonként állíthatjuk, hogy hová hangolódjon el a gitárunk (+3 = három félhanggal magasabban fog megszólalni hangszerünk). Létezik polifónikus pitch shifter is. Az ilyen eszköz lehetővé teszi, hogy a gitár hat húrját különböző értékekkel hangoljuk el. Ezt a Roland cég fejlesztette ki még a VG-8 gitáreffektben. Ma ezt alkalmazzák a Fender VG Stratocasterben is, ahol egyetlen kapcsolással különböző hangolásokat érhetünk el (Bariton, DADGAD, Nyitott G, stb.).

Talk box

A talk box hangzása némileg hasonlít a vokóderre, de teljesen máshogy működik. Ez egy abszolút akusztikus effekt, amit a végfok után kell kötni! (Az erősítő és a hangfal közé, vagy a hangfal helyett.) Hogy miért? Mert az alapja egy „dobozba zárt” tweeter (fémmembrános magas hangszóró). Ez a kis méretű, de viszonylag nagy teljesítményű hangszóró egy zárt fém házban „rezgeti a levegőt”, ami egy műanyag csövön keresztül jut a szánkba. Ezután -a csővel a szánkban-, ahogy artikulálunk, olyasmi hangot kapunk, mintha beszélnénk, csak épp a hangforrás nem a torkunk, hanem a csőből a szájüregünkbe áramló gitárhang. A vokóderhez hasonlóan tehát itt is szükség van egy mikrofonra, de itt annak jele közvetlen a hangosító berendezésre továbbítódik. Ha talk boxot használunk, az effektezett hang nem az erősítőnkön fog megszólalni, hanem az ének-cuccon, amire a mikrofont kötjük. Az egyszerűbb használat miatt a talk box csövének végét a mikrofon mellé szokták rögzíteni ragasztószalaggal.

Sustainer

Ki ne ismerné azt a csodálatos érzést, amikor egy jól meghajtott erősítő elé állva egy jól megfogott hang – vagy annak valamely felhangja – addig szól, amíg csak az ember akarja? Aki otthon, kis hangerőn gitározik... Vagy stúdióban, a lehallgató helyiségben, szintén szoba-hangerőn... Egy különös elektronikával azonban ilyen körülmények között is reprodukálható ez az akusztikai jelenség. Ez az elektronika a sustainer, melynek lelke egy speciális hangszedő (a nyaknál lévő), amely olyan elektromágneses hullámokat generál, amelyek folyamatos rezgésben tartják a húrokat. Így a megpengetett hang nem cseng le, hanem addig szól, ameddig fogva tartjuk. Az első gitárba épített sustainer elektronikákat a Floyd Rose készítette 1989-ben, és a Kramer akkori csúcsgitárjaiban kerültek piacra. (Eddie Van Halennel reklámozták) Napjainkban a Fernandes gyárt ilyen rendszereket.

E-Bow

Az E-Bow egy olyan sustainer, amit nem a gitárba szerelnek, hanem a gitáros pengető helyett a kezében fogja. Annyiban más, mint a hangszerbe szerelt változat, hogy jóval erősebb mágneses teret generál, így ha csak a húrhoz közelítjük, azonnal megszólaltatja az adott hangot, tehát valóban pengető helyett is használható. A hangzása így olyan, mint ha vonóval játszanánk. Azt azért hozzá kell tennem, hogy az E-Bow „mesteri” használata komoly gyakorlást igényel.

Feedbacker

A gerjedő gitárhangot digitálisan modellezi. Azt a hatást érhetjük el vele, mint amikor egy nagy stack előtt állunk a színpadon és gitárunkkal a hangfal felé fordulva, a hangszedőkbe visszaszóló gitárhang következtében a gitár gerjedni kezd.

Anti-feedback (gerjedés-gátló)

Főleg akusztikus gitárhangra alkalmazzuk színpadon a kellemetlen gerjedés kiküszöbölésére. Gyakorlatilag a gerjedés-gátló működésének lényege, hogy egy precíziós, rendkívül szűk sávban működő EQ-ként dolgozva, kihúzza a hangképből a gerjedő frekvenciákat. Természetesen, mivel minden jóban van valami rossz is, a gerjedés jó esetben megszűnhet, viszont a hangképből valószínűleg hiányozni fognak a kihúzott frekvenciák, így a hangzás is megváltozhat.

Vocoder (vokóder)

Ez egy elég speciális effekt, mely nem igazán kap helyet multieffektekben. Ennek oka, hogy működtetéséhez egy mikrofonra is szükség van, ráadásul inkább billentyűs hangszerekkel használják. Létezik kifejezetten gitárosok számára készített változata is, pl. a Digitech Talker nevű pedálja. Működési elve viszonylag bonyolult, de a lényeg nagyjából a következő: két jelforrásunk van; az egyik a gitár, a másik a mikrofon. Ez a két hang olyan módon keveredik össze, hogy a hangmagasságot és a hangszínt a gitár határozza meg, míg a mikrofonból érkező beszédhang ún. formánsai beépülnek a hangba. Ezek a for­mán­sok az artikulációnkból eredő emberi hangok, leginkább a magánhangzók. Ilyen módon a végeredmény egy olyan hangzás, mintha „gitár hangon énekelnénk”.

Ring Modulator

A ring modulator egy olyan speciális effekt, mely két bejövő hang összegzéséből (azok frekvenciáinak összegéből és különbségéből) egy új hangot hoz létre. Az egyik bejövő hang a gitár hangja, a másik hangot pedig egy belső oszcillátor állítja elő. A létrejövő sound harangszerű lesz, egyáltalán nem zenei, mivel mindenféle harmóniát nélkülöz, elmossa a konkrét hangmagasság érzetünket. Csak extrém esetekben használjuk!

Step Wah

A step wah (seek wah) egy olyan effekt, mint ha több wah pedál lenne egymás után sorba kötve, különböző fix pedál-pozíciókba állítva, majd ezeket egymás után sorban bekapcsolnánk, de egyszerre mindig csak az egyiket... Hát igen, ezt elég nehéz volna kivitelezni ily módon, ez a kütyü viszont képes rá! Az eredmény egy átmenetek nélküli, lépcsőzetes wah hangzás, melynek paraméterei (gyártótól függő módon) szabadon állíthatók, így a „lépcsőfokok” száma, a lépegetés gyorsasága stb.

Pitch Bend

Ez egy viszonylag új digitális effekt, amely a whammy, vagy más néven tremoló karral elérhető hangnyújtást emulálja. Beállíthatjuk, hogy milyen gyorsan és milyen mértékben történjen meg a hangmagasság nyújtása, és hogy mennyi időbe teljen, míg visszaáll normál hangmagasság. A másik használati módja, amikor egy expression pedál segítségével, lábbal szabályozzuk a hangmagasság nyújtását. Ez utóbbit bizonyos multi-effektek­ben a Pedal Bend elnevezéssel is illetik.

A Pitch Bend effektet néha kombinálják is egyéb hangmagassággal kapcsolatos effektekkel, mint a vib­rá­tó, vagy néhány alap Harmonizer opció.

Power Brake

Felmerülhet a kérdés, hogy a power brake effektnek minősül-e, de azt gondolom, igen. Voltaképpen arra való, hogy egy fullcsöves erősítőt rendesen „kihajthassunk”, de a hangerő ne vigye le a fejünket. Erre azért lehet szükség, mert a csöves végfokkal rendelkező erősítők hangszíne úgy vastagodik, ahogy a master hangerőt egyre feljebb tekerjük, ez a hangerő azonban gyakran több mint elég. A power brake végül is egy speciális műterhelés, azaz egy bitang nagy ellenállás, melynek értéke állítható.

Lássuk, hogy is működik! A végfoknak ugyebár van egy hangszóró kimenete, ami meghatározott ellenállású hangszóróhoz van kalibrálva. Pl. ha azt látjuk az erősítő hátuljára írva, hogy 100W 8Ω, ez azt jelenti, hogy az erősítő egy 8Ω-os hangszóróra kötve maximum 100W teljesítményt tud leadni. Ha azonban ennél nagyobb ellenállásba ütközik az erősítőből kijövő jel, annak teljesítménye lecsökken. Ezért nagyobb ellenállású hangszórót ráköthetünk a végfokra, ekkor az halkabban fog szólni. (A FORDÍTOTTJA TILOS!!! Soha ne kapcsoljunk a megadottnál alacsonyabb ellenállású hangfalat a végfokhoz!) Az előbb említett teljesítmény-csökkentésre való a power brake, ami tehát egy magas (állítható) Ohmszámú ellenállás. Minél nagyobb ellenállásra állítjuk, annál halkabb lesz a hangszóróból jövő hang, tehát a végfokot rendesen „megküldhetjük”.